Szövegek

Eljött

Eljött a másnap reggel
Ami régen olyan már
Hogy semmit nem találok meg
Csak azt, ki minden este vár
Tudom, azt hogy ma is kéne valamit tenni még
Ahhoz hogy mondhassam egy nap,
„itt minden olyan nagyon szép”

Rég erre vártam
És rátaláltam

Szép itt minden
Problémamentesen
Kelünk fel, s fő meg ott a kávé
S mi csak ülünk csendesen
Az a nap majd kerek lesz és
Amolyan egyszerű,
Amiben már minden benne van
Szomorúság és a nagy derű

Egy kicske szóval jobb a reggel
Egy kicske széppel szebb a tenger
Egy kicsike tenger boldogság
Egy kicsike boldogság is más
Egy kicsike más a mindennapban
Egy kicske minden a mondatodban
Egy kicske, de mindez együtt nagy
És sokkal jobb, hogy ez Te vagy
Egy kicsike szépség, kicsike arc
Egy kicsike harchoz, kicsike kard
Egy kicsike ábránd, kicsike képek
Kicsike célhoz, kicsike léptek
Kicsike voltál, s kicsi a vég
S kicsit kéne tenni azért
Hogy egyszer legyen meg mindenünk
Ahol majd mi is felébredünk

Eljött az este végül
S tudom az, hogy kit talál meg
A mosoly, mit tartogattam rég
Hogy így majd annak adjak egy
Gyönyörű öröm percet,
Akinek adni jó
Amikor már tizet ütött az óra
És már vár az altató

Vedd fel

Ez most itt nem olyan épp,
Mikor, kezdtük én szóltam
Hogy nem vagyok nagyon egyszerű, de hát
Én sosem montam, hogy jó lesz…

Minden, ami annyira szép volt
Minden, ami annyira más
Minden, ami sohasem lesz és
Minden, ami elmúlt már
Minden, ami érdekes volt
Minden, amire ittunk, kár
Hogy mondtad itt van a vége
Itt van a vége, fuss el, vár
Otthon a nagymama főztje
Szép az a helyzet, ami épp áll
Mond el, hogy mennyire sok baj
Mennyi az annyi a házunknál
És akkor tudhatom azt,
hogy valami tettem, s annyira fáj
Hogy mostantól csak tartom a kagylót
S várom, hogy egyszer fel vedd már

Vedd fel, vedd már fel azt a

Azt mondtad, annyira jó igy
Azt mondtad, mennyire szép
Azt mondtad, tök jó, de hát
Azt mondtad, valamit még
Azt mondtad, el kell hogy mondj
Azt mondtad, semmiség
És többé nem láttalak
Azt kell, hogy higgyem, elmentél
Hittem, hogy valamit tettem
Azt hittem, hogy megijedtél
Attól, hogy velem kell élned
De akár én is félhetnék
Én legalább hívom a számod
Majd legalább adom, s te várod
Hogy híjalak, s te nézed a kagylót
Magamból egy nagy hülyét csinálok

Vedd fel,
vagy nézd csak azt a telefont
Vedd fel,
ez gyógyír, hogyha nagy a gond
Vedd fel,
nem baj az, ha nem hiszed
Vedd fel,
ezt megbeszélni meg lehet

Show

Ültünk szépen a szobában ott és
Nézegettük a TV-t
Ahogy csak kérdezgettek a műsorban
Néni kérdezgette a nénit
S az egyik hitte, lehet,
Hogy Ő most azért van kinn ott a porondon
Mer’ a másikat tényleg érdekli,
Hogy mi történik vele otthon

Vajon tényleg így van-e ez?

Ültünk szépen és néztük a cuccot
Mer’ lehet, hogy mégis érdekel,
Vagy, ha mégse netán majd kikapcsoljuk
S a kanapén ülve, alszunk ma el
Ez a Show ma, kicsit kómába ejtett
És rájöhettem, hogy szép az egész
Észrevettem, ahogy nézem,
De egyre ritkábban tör fel az ész

Vajon tényleg így van-e ez?
Vajon mi az élet, ha nem ez
Vagy csak élünk, és majd lesz, ahogy lesz,
Forog a körbe-körbe lemez…oh yes : )

S a szobában élve, éberen ülve
Elgondolkodik-e majd a sok ember
Hogy milyen lehet ott a képcs eltt
Egy élet végén ébredni fel?
S akkor talán érdekesebb lesz
Majd évezni, s újra próbálni el
A helyzetet, ami mindig is jól állt
Mely elsodort, és hülyére nevelt

Propeller

Most is ott ül az a lány
Aki mindig úgy figyel
Az a szép,és az a lágy
Ki soha semmit nem visz el
Abból a néhány
Mosolyból, ami szép
Az arcot, ami él
S nagy pillanatot remél

Hogy itt lesz az a srác
Akit oly régóta vár,
És most is úgy figyel
Bár sosem engem lát
Az asztal mögül, csak
Várja a nagy csodát
Hogy belép egyszer Ő
S lesz majd pompa, torta, bál

Gyere nézzük együtt,
Hátha éppen jön már
Gyere várjuk, lessük,
Bár én rég tudom hol jár
Gyere üljél mellém,
Addig is elmondhatnád
Valóban ki is vagy Te,
S mond el, azt hogy mire is vársz?

Még itt ül az a lány
S most is úgy figyel
Rám is most, talán
De soha semmit nem hisz el
Vagy csak nekem nem
Hiszi, hogy egyszer átverem
S ha folytatja tovább
Hát én egyszer megteszem

Ez a helyzet most olyan
Nagyon egyszerű
Ahogy vagyunk csak mi ketten
Nem valószerű
És majd ülünk
Szépen egyedül ott tovább
S az alkalom majd
Mint a propeller szépen messze száll

Ne várj csak úgy, hisz akkor nem
Jön el majd az, ’kit vársz ott lenn
Csak vázold fel, hogy ki az a nagy
Lehet, hogy éppen én vagyok az

Partitájm

Úgy volt, hogy megyünk a partiba,
És maradtunk annyiba’
Hogy nem leszünk ott egészen
S lépünk le gyorsan, s merészen
Integetünk majd a barátoknak
Csukjuk be az ajtót, ha oly nagy
Már az öröm, s a boldogság
Hogy a sok sznob picsa a harisnyát

Nyakába tekeri a facérnak
Pöcköli az orrát, s puszit ad
Az meg csak áll, és állva vár
Hogy lesz majd estébb, partitájm

„Mond kicsim, inni hoznál-e
Hadd lássam a tárcád, ki vagy te?"
"Hát jól van hozom édesem,
Vagy, gyere velem"

Hogy nem tartson szóval bárki más
Hisz körül vesz téged annyi társ
Amennyi kell, és vissza se enged
Hogyha egyszer engedek ennek
Kísértésnek, amire kérsz
Én el nem hagylak, ameddig élsz
Aztán még ment az ígérgetés
Mi meg csak néztük e két hülyét

Az ilyen parti mind olyan
Unalmas, üres, már ha van
Mert bizony vannak olyan napok
Amikor mindennel felhagyok
És azt hiszem, majd valami más
Lesz egyszer a végén, s valami tán
Ami szintén parti, de nem olyan
Mint amiben eddig voltam

És persze vannak mások is
Kiknek az arca változik
Amikor feldobod a témát
Hogy mennyire unod a sémát
Amely alapján szerveződik
A beszélgetés, sőt élvezik
Hogy mindenki ilyen, vagy is:
Nem csak drága, de jó szar is

Hova?

Ez a nap is olyan, mint a többi, hiszen ma sem hiszem el, ami történik velünk
Csak rohanunk falnak, és látjuk azt, hánynak nem sikerül, ami nekünk, sem

Hova megyünk még?
Mondd hova megyünk még?
Mondd hova is hajtunk még?
Hagyjuk most abba
Álljunk egy napra
S várjuk az eredményt

Hidd el, hogy jobb lesz,
Ha adunk magunknak egy kis időt
Jobb lesz, ha látlak, és jobb lesz, ha várnak
A dolgok mielőtt …

Csak hajtasz, mint papírt, s már érzed, hogy vakít, s a rohanás felőröl
Ebből a harcból, még semmit se láttam, se’ vártam, s nem gondolkoztam a felől

Hova megyünk még?
Mondd hova megyünk még?
Mondd hova is hajtunk még?
Hagyjuk most abba
Álljunk egy napra
S várjuk az eredményt

Hidd el, hogy jobb lesz,
Ha adunk magunknak egy kis időt
Jobb lesz, ha látlak, és jobb lesz, ha várnak
A dolgok mielőtt …
Végleg elbújnak, a gyönyör dolgok
Sorra a szemünk elől
S majd kereshetjük, hogy hova is tettük,
Pedig minden meg volt belül

Igen azt hiszem kicsit most már lazítani is kéne
Hisz mi értelme, ha életet élni csak egy perc áll rendelkezésre

Vonaton

Gondoltam jó lesz, hogyha majd,
Lesz ott egy rövidebb pillanat
Amíg elgondolkodom, milyen lesz ott
A honlapom
Ahova megyek, s majd mi ketten,
Szépek leszünk, s azt hiszem
Majd egyszer meg lesz mindenünk
Ott ahol, épp ahová megyünk

És Te csak vársz, az állomáson
Annyi, meg annyi percen át
Hisz már rég ott kéne lennem
De hát senki nem ér rá
Hogy végre írjon néhány sort
Pontosan annyit, amennyi kell
Hisz nélküle annyit tud csak az ember
Hogy majd egyszer jönnie kell

Jövök már
Most már tudom, hogy közel jár
Az a szép lány
És tudom, hogy nem egy álom
Hisz lassan szétfagy az állomáson

Így fogtam a cuccomat
S felültem, s visz majd a vonat
Ahová egyszer érkezem, s ott leszek,
s te ott leszel velem
Így ülök, s van idő, arra is
Átfutni lassan a tervemen
Hogy hogyan is lesz az a pillanat
Amikor majd befut a nagy

Vonaton ülök még…

Amikor felszállsz lebeg a cél
Ott előtted, s menni azért
Mert ott vár rád a kedvesed
Hisz ő már rég ott van neked
De kissé messze van az a cél
Ahová beérni szeretnél
S amíg eljön az a pillanat
Addig még van pár óra, s majd

Ott lesz még az a csöppnyi rész,
Amikor már unod az egész
Utat melyen menni kell
Hosszú, és rég nem érdekel
Hogy mit ír az újság , s mutat a táj
Csak állni, s leszállni szeretnél már
Majd lassan múlik e pillanat,
hisz lassan befut a nagy

Vonaton ülök még…

Simson

Féltem, de nem volt senki
Aki egyszer, jól megkérdi
„Born to be wild” volt-e az apád, lásd
Lásd ez így nem olyan egészen
Akkor se, ha mész oly merészen
Hogy félne, ha megtudná anyád
És van, hogy minden reggel
Lassan húzod fel az összes cuccot, amiben
Elindulni kár, kár, kár
És persze ez még semmi
Hisz van még mitl félni
Ha egy nap nem indul be már

Elővettem a Simsonomat
Az összes szomszéd néz és a szájuk is tátva maradt

Elővettem, és azt értem el
Hogy mindenki drukkolt, s mindenki várta, hogy repesszek el

Elindultam, éreztem
Hogy megint egy nap, mikor veszélyben van az életem

Elővettem a Simsonom
S a szemekben láttam, a reményt, hogy hát egyszer végül majd csak tényleg végleg
elhagyom

Hát akkor lásd!!!!

Nem féltem, attól, hogy majd,
Egyszer komolyan végleg ott hagy
A bajban, amikor nem számítok rá,
Rá kellet ébrednem, hogy
Ráülni csak abban a percben lehet, amikor épp
Nincs szükségem rá
Gondoltam olyan lesz ha,
kinn hagyom, majd meghálálja
Ha idnként majd futunk köröket
Egy nap már nem tehettem
Mert valaki, a kertbl tolta ki nélkülem
S az életemből, a felemet

Mohamed

Lehet úgy a közepén, hogy nem fogadja el
A jobb kezed a balkezébe, és nem is fogja fel
Hogy milyen szép, és mi lesz hogyha, így maradna még
Ha folytatódna, minden úgy, ahogy történik ma épp

Olyan jó az érzés mikor, megsértődhetek
Hetet-hétről havat hordtam, és átadtam neked
Kihasznál, ki ha én nem?, míg egy szép napon
Ott vagyok, ahol te voltál, a másik oldalon

A fronton fantom probléma van, hiszen voltaképp
Minden este ugyanaz a műsor, csak néha vált a kép
Semmi kincsem, és neked sincsen, kérlek fedjük el
Tudom jól, hogy járt fejedben: hogy melyikünk kezdje el?

Soha nem, Soha nem, Soha nem
Ma nem megy a hegyhez!
Soha nem, Soha nem, Soha nem
De nélküle nem megy!
Soha nem, Soha nem, Soha nem
És Mohamed érzi.
Soha nem, Soha nem, Soha nem
Be így nem fejeződhet!
(Így!)

A balhé mű, de közös tulajdon
Erőmű, mert kell, ha ki hajtom
A testem a lelkem, a tested a lelked
Mert el kell a háttér, ha nem te ölelsz meg
Nem vagyok kint, és nem vagyok bent
És te vagy az első, ha van ki kiment
Én észreveszem, már nincs az a tincs
Hisz te vagy kincs, a kincs, ami nincs
S képed ott van az asztalon,
Az talonban áll, de ma nem hagyom
Hogy mást jelentsen, másnak essem
s már neked sem, fontos, hogy ott legyen
És válasz nincs bazárban
És tudom, hogy épp most zűr van a zárban
Keresem kulcsom, látom nincs meg
Látom a rácsom, de érzem a szíved

Soha nem, Soha nem, Soha nem
Mohamed nem megy a hegyhez!
Soha nem, Soha nem, Soha nem
Ez nélküle nem megy!...

Nem beszél

Elsőként ott van épp az a srác, aki sétál szépen a téren át
Gondolja, hogy eljött végre a nap, amikor majd megjön egyszer nagy
Ötlet és tudja, hogy hogy adja el, és így majd nézhet az égre fel
Boldogan és hátradőlhet a réten, vagy éppen kedvese puha ölében

És persze van hogy a kedve sötét, és van, hogy leül a lelkesedés
Majd van, hogy mindet titokban tartva, s nem lép sorban az ötről-hatra
Van, hogy érzi, hogy gyengeség, ha megosztja, kitárja két kezét
Akkor majd könnyen sebezhető, és nem csak másokat sebezhet ő.

Most nem beszél
Hisz ő az a srác aki…
Miért is nem beszél?
Valahogy nem beszél
Miért is nem beszél?
Hisz ő az a srác aki…
Miért is nem beszél?
Hisz ő az a srác aki, valahogy nem beszél

És persze van ott szemben a lány, aki mindig úgy tesz, ahogy talán
Én úgy tennék, hogyha majd, eljön az a gyönyörű pillanat,
Amikor már minden együtt van, és szavak nélkül is értve vannak a dolgok
Melyek fontosak. Szótlan vagy, s baj, ha így marad.

Most nem beszél
Hisz ő az a lány aki…
Miért is nem beszél?
Valahogy nem beszél
Miért is nem beszél?
Hisz ő az a lány aki…
Miért is nem beszél?
Hisz ő az a lány aki, valahogy nem beszél

És ott ül most is a néni lám, ő aki soha nem is hisz el talán
Ha egyszer menne a térre le, majd valaki leülne és épp vele
Történne meg minden, amire vár, de ő csak ül, és szépen kivár
És így nem hallgatja senki se, s az idő múlik, s ő el vele.

Miért is nem beszél
Hisz van olyan néni
Miért is nem beszél?
A kevesek egyike
Miért is nem beszél?
Hisz van olyan néni
Miért is nem beszél?
A kevesek egyike, aki soha nem beszél

Másik út

Mindketten tudtuk azt kicsim, mikor szépen elindult
A mi kis életünk kicsim, de ilyenkor valami
Mindig csak közbe jön, hiszen oly’ nehéz, ha néha néz
Valaki más is az agyunkba, mikor végre önmagába néz

Sokan elmentek, de túl sok itt az ismerős ma még

Aki tudta azt, mikor, nem olyan rég, azt mondtam
Hogy ez vagy majd az leszek, de nagy, s tudni fogják jó sokan
Hogy lehetett volna épp az is, amit még közösen álmodtunk
De jobb lesz, ha élvezünk kicsit, mielőtt még lemaradunk

Sokszor olyan jó, igen, és sokszor szar is, hogy tudd milyen

Mindig is van egy másik út, ami elvisz, szépen, ahova kell
                        Mindig is van egy másik, ha kell
Mindig is van egy másik út, mit olyannak látsz majd, amilyen
Mindig is van egy másik, amilyen
Mindig is van egy másik út, és ahova érsz, majd ott a hely
                        Mindig is van egy másik, s a hely
S rajtad áll, hogy sírsz, vagy örülsz, vagy éppen rossz vagy jó leszel
                        Rajtad áll, hogy rossz, vagy jó leszel

Van úgy, hogy könnyű az, vagy épp csak annak látszik az, amikor
És van úgy, hogy elkerül, igen, a szerencse és szembe leül
Megnézi mit csinálsz, mikor a baj már rég hegyekben áll
Keresi arcodon, a jelet, hogy megérsz-e neki fél órát

S van úgy feláll, s kezet nyújt, mielőtt végleg kiszállnál

Hát nézd meg, vajon melyik is az egyszerűbb
Vagy éld át, hogy melyik is a könnyű ügy
Ez csak egy választás…választás…

Ájjájjájj

Volt úgy, hogy ott voltam, kinézetem, s megláttam
Lehet, hogy jó így, de nem vártam, hogy
Rádől a fél erdő, az autómra s így majd eldől
Hogy kap-e egy falatot az életből, még

Szép, ha csak egyszerűen mennek a dolgok, és
Van amikor tenni csak keveset tudsz, mert
Van úgy, hogy állsz, mit távoli pásztor
Aki csak látja, hogy fut el a nyáj

Ájj
Hisz van, amikor az van, hogy nincsen más…
Csak befogod a szemed, és lassan a szád

Volt úgy, hogy ott álltam, beírtam, kivártam
S „elutasítva” ez volt a szó
És akkor állsz, mint a télben a gyász
S csak futni szeretnél, s jó messze vágysz

Megálltam, beláttam, hogy fizetni kell, s otthagytam
Majd később néztem, hogy mi a frász van? Mert
Valaki ott a délelőtt várt, s most látható, hogy egy tábla is áll
És én így nem láttam, hogy „Ne ide állj!!!”

Újabb nap

Valaki mondja, hogy milyen szép vagy
Valaki érzi, hogy milyen szép nagy, a lakás, ahol élsz
S mond hányan, jártak erre
S hányan gyűrték össze a lepedőt ezen az este

És nem emlékszem, és sokszor ő sem,
Hogy tegnap lett az este, az ismerősöm
A reggeli olyan vonzó, mire kibékül mindenünk
Mint egy hozzáférés fizetős web-eken jelszó nélkül, lehetetlen…

Minden napra van egy újabb nap
S mindig lesz majd hely egy újabbnak

Kényelmetlen, a kommunikáció veled
Vagy csak lehet, hogy ováció szerep helyett cserélni nem merek
és majd úgy teszek,
Mintha máccsó lennék, s olyan durva
Mint ha, minden nap egy újabb köntösbe bújna, a testem, ha beleestem…

Hétfő

Ez tipikus vasárnap este, ilyen minden hét
Végén majd nem találsz
Semmit és elviszi a Múzsát is, s vele mindenét
Ez a minta, mintha már…
Megtörtént volna egy este, egy hete, vagy két hete leste,
Hogy miképpen alszom szépen át
Hisz van olyan perc, ami sohasem szép
Bevillan a hétfő reggeli kép, hát nézd!

Lágytojás látomás, és ha, a rádió rá diót szór ma
Ilyenkor (hétfőn) minden belefér
Melange kávé, melan-Cola, az éjjeli „drog”, mi hajnalig húzza
S minden megtesz, hogy mindent beleélj
S másnap már nem teszik Ők se, s nem te vagy (aznap) a reggeli hőse
S indulni kéne már
Itt van a perc, ami sohasem szép
A tükörben ott az a tegnapi kép, hát szép

Ez a másnap, nem az ördög, de a pokolba küldöd
A kezdet csak, ami néha kikezd veled
Ma „ki hova áll?” tutorial a napirend, péntek emléke, amikor lepihen
A test, az agy, mi ma van csak ellened
Elmúlik lassan a reggel, hogy újra kezd el egy nagyobb sereggel
És szépen lassan körbeér
Lesz az a perc, ami sohasem szép, mely
Vár még rád az a hét, s az a vég, ami még…nagy kérdőjel

Szeretném

Elkések újra
Újabb üzenet az asztalon
A napi programba beszúrva
Esti vacsora, ünnep, némi bor

Tudom jól mi kéne
Némi idő, többlet, s heverni hason
Nincs időm, értsd meg
Igen, elkések, mire végigolvasom

Csak ne hagyj el
Légy türelemmel / Lesz ez még rosszabb

Látom, hogy nézel
Elő a bőrönd, s a szomorú arc
Megbeszélni kéne
Először úgy volt, hogy nem lesz harc

Én is hibáztam
Soha sem tudok nemet mondani
És Ő sem hibáztat
Csak így nem lehet élni, ezt ki kell mondani

De!!!
Szeretném, ha jönnél
Hogy legyél itt, közel
Szeretném, ha jönnél
S vissza nem emlékezel
Szeretném, ha jönnél
Hogy lássam, mi van
Hisz úgy sem ér itt semmit
Nélküled, ami van,

Szeretném, ha jönnél
Hogy legyél itt, közel
Szeretném, ha vissza jönnél
S ha emlékezel
Szeretném, ha jönnél
Majd csak a szépet, jót
Gondold újra végig
Hisz nélküled, mi volt…

Szeretném, ha jönnél
Szeretném, ha jönnél
Szeretném, ha vissza jönnél
Szeretném, ha jönnél
ami volt… nélküled semmi ám,
tudod, hogy szerte száll minden, mint szélben a kártyavár…

Nem kell csinálni semmit

Az éjszaka közepén
Várom a reggelit
Várom a holnapot
Mi jót hozhat megint

Mindig valami távoli ponttól
Várom a változást
Ha eljön majd az a bizonyos nap
Majd nem lesz záp a tojás

És a rossz napok is csak
Azért vannak úgy, mert várni kell
Mert nem jött még el a bizonyos jó
Mely a rosszat váltja fel

És hogyha végre érzi
Mindenki azt a napot
Majd kitűzhetünk egy újabbat
És megint várhatunk

És akkor…

Nem kell csinálni semmit sem
Csak tévét nézünk, szépen, ahogy kell
Megint nem kell csinálni semmit sem
És elhülyülünk majd szépen, ahogy kell

De vajon van-e valami más
De vajon lehet-e valahogy máshogy
Tehetek-e valamit érte?
Lehetek-e teke, vagy mégse?
Mindig lehet valamire várni,
Hogy ne kelljen addig semmit…
Én nem válthatok világot,
Mert nincs kedvem…és nincs is jobb, ha

Nem kell csinálni semmit sem
Csak tévét nézünk, szépen, ahogy kell
Megint nem kell csinálni semmit sem
És elhülyülünk majd szépen, ahogy kell

Újfunky lakótelep

Valaki mondta, hogy épül, valami új
Valaki látta, hogy más lesz ott a nagyúr
Nem kell lehetetlen, csak lennék már végre a helyemen
Lakást kéne venni, e telepen

Hallani azt a hangot, mi szerelem
Érezni azt a ritmust a terepen
Nem , nem, nem kéne más, csak egy apró garzonlakás
Az Újfunky lakótelepen

Menni kéne, menni kéne már
Venni kéne, venni egy lakást
Menni kéne, venni kéne már
Venni kéne, venni egy lakást

Épül még, de már tömve a klubja
Senki se kérdi, mert mindenki tudja
Nem kételkedik már senki sem, s tudnak hinni, amiben
Hogy, itt kéne lakni ezen telepen

Dúr a klubja, és Mol a kútja
Elegen vagyunk, de mesélhetsz róla
Hátha jön még valaki, s lesz még egy újabb hazafi
Az Újfunky lakótelepen

Menni kéne, menni kéne már
Venni kéne, venni egy lakást
Menni kéne, venni kéne már
Venni kéne, venni egy lakást

Másra gondolok

Ha felkelek, akkor felkel a délután
És bevillan a név, menj ma Adél után
De ki ez a lány? Hisz ilyet nem ismerek
Vajon ki lehet Ő, ki belülről így keres

Lehet a főhős, aki a tegnapi filmben…
Lehet a főtörzs, akinek jól megígértem,
Hogy nálam lesz majd mindaz, ami ma nem
Csak engedjen el, hisz ma nincs velem, semmi sem, mert:

Mindig valami másra gondolok, mint amire kéne
Mert mindig valami eltérít, egy rövid időre
Mindig valami másra gondolok, mint amire kéne
Talán Ő lesz, aki segít

A telefonomban sehol se találom
Az álom mappa sincs, s kitalálom, hogyha nincs
Talán mutat valami utat, valami kutat,
És leereszkedve meglesz majd a kincs, vagy a kilincs

S beléphetek, az ajtón, ahol vár
Vagy csak én hiszem azt, hogy volt, de nincsen már
S nem is lesz olyan szép e kincs
Hisz mosolyogva közli, hogy ő nincs!

Mindig valami másra gondolok, mint amire kéne
Mert mindig valami eltérít, egy rövid időre
Mindig valami másra gondolok, mint amire kéne
És talán, talán Ő lesz, aki segít

Nincs mit mondanunk

Amikor az utolsó mondat az, hogy
Nincs mint mondanod
A baj hát nem csak velem lehet
Vagy csak nem mered, amit én sem merek...

Amikor érzem azt, hogy már
Nincs mit mondanom
A baj, hát nem csak veled lehet
Valami elmúlt már, vissza nem jöhet

Van, amitől mindig félünk: hogyha leljön az, hogy
Nincs mit mondanunk
A baj hát nem csak velünk lehet
A baj, hogy nem szeretsz már, s én nem szeretlek